Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Másokért létezni - „Online” író-olvasó találkozó

2021.03.31

Másokért létezni

A Kárpát-medence családpüspöke. Bíró Lászlót, immár emeritus katolikus tábori püspököt illették nem is olyan régen így a világnak e magyarlakta fertályain. Minden bizonnyal azoknak a katonacsaládoknak az ebédre hívó asztalánál is, amelynek apraja-nagyja részt vett a házasság- és családerősítő programokon a balatonakarattyai honvédüdülőben.
Immár harmadik esztendeje küzd betegségeivel. Fel kellett hagynia a régi munkabírása szerinti tisztségeivel. Húsvéti beszélgetésünk sem lehetett „négyszemközti beszélgetés”, egy mostanában második otthonát jelentő klinikán, telefonon érhettük el kérdéseinkkel…
– Ezek a sorok a keresztények legnagyobb ünnepe, húsvét után nem sokkal látnak napvilágot. Majd’ kétezer éve a kereszthalált halt Jézus visszatérésében Tamás apostol ekként kételkedett: „ha ujjammal a szegek helyét nem érintem, nem hiszem…” Azután érintette és hitt. Húsvét titkához ez vinne közelebb?
– Túl a húsvéti sonkán, a gyermekek nyuszit kereső játékán, a locsolkodáson a külső máz elhalványodik, de a húsvét ünnepe örök, üzenete hitem szerint örök érvényű.
A húsvét arról szól, hogy van egy Jézus nevű valaki, aki a tér és az idő egy pontján közénk lépett, és élt. Másokért élt. A másokért való emberi létét a keresztre kerülésével fejezte be. Akkor is nehéz volt elfogadni, hogy a keresztre feszített megváltó egész lénye a másokért való lét volt, és ez a lét a feltámadásba torkollott. A húsvét üzenete tehát az, hogy minden másokért való lét az életben, és nem a megsemmisülésben folytatódik.
– Katolikus tábori püspökké iktatásakor, úgy tudom, valaki így köszöntötte: „Ha másért nem, azért is megérte, hogy püspök lettél, mert ma a katonacsaládok annyiszor szóba kerültek!” A megelőlegezett bizalomnak majd harmincéves a múltja. Hogy látja a katonacsaládok lelki támogatásának mindennapjait?
– Hála a jó Istennek, mindjárt katonapüspöki szolgálatom kezdetétől elkezdtük a házasság, a katonacsaládok fölkarolását. Nem anyagi eszközökkel, mert az nem a mi feladatunk, hanem a házastársi kapcsolat erősítését a mi lehetséges eszközeinkkel.
Amíg a Covid-betegségem be nem következett, évről évre összejöttünk az úgynevezett családerősítő hétvégére. Ezeken az alkalmakon egyszerre próbáltunk odafigyelni a házasságra és a családra, s amíg a szülőkkel beszélgettünk, addig a gyermekeik vidáman játszottak, boldognak érezték magukat a balatonakarattyai honvédüdülőben. Nagyon szép emlékeim vannak erről a szolgálatról, arról, hogy a hívó szóra eljövőkből kialakult egy szilárd mag.
Betegségeim ugyan az én szolgálatomat megszakíttatták, de kollégáimban megvan a készség a folytatásra. Úgy gondolom, a hit segítségével sikerült valamit tennünk a katonák házasságáért, a katonacsaládokért.

masokert_letezni_880_522.jpg

M. Tóth György interjújának további részletei a Bajtársi Hírlevél áprilisi számában!